A KIRÁLY ÉS A HÓHÉR

Űl a király nagy kevélyen A fényes királyi széken, Magas urak (aljas szolgák!) Körülveszik, kezét nyalják. De a trónus inogni kezd... Földindulás okozza ezt? Földindulás: néplázadás! Gyarapodik szemlátomást. Mint a folyóvíz a gátot, Eltépte a nép a láncot, S békójának töredéke Fegyver mostan a kezébe'! Ing a trónus egyre jobban, Sompolyognak alattomban, Sompolyognak el az urak. A királynál csak egy marad. Tudjátok-e, ki ez az egy, Aki maradt, aki nem megy? Orcája hó, ruhája vér, Keze halál, neve hóhér. Szól a király: "Mind elhagyott! Csak másodmagammal vagyok. Te vagy tehát, te vagy nekem Egyetlenegy hű emberem!" "Azért, hogy én itt maradok, Híved, király, én sem vagyok," Szólt a hóhér előlépve, "Királyoknak nincsen híve. Kik a trónus körül járnak, Nem egyebek ők, mint árnyak, Tart az árnyék, míg süt a nap, Ha ez elmegy, vége annak. Itt maradtam én teveled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell minekünk, Egymás nélkül nem élhetünk." Kik a trónus körül járnak, Nem egyebek ők, mint árnyak, Tart az árnyék, míg süt a nap, Ha ez elmegy, vége annak. Itt maradtam én teveled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell minekünk, Egymás nélkül nem élhetünk."