Ha kell, én adok

Ha idő kell, én adok, Hogy aztán visszatalálj hozzám, Ha tér kell, én adok És aztán a füledbe súgnám, Hogy szeretlek, hogy imádlak És ha az kell, hogy meggyőzőbb legyek, Csak mondd, és én bármit megteszek, Hogyha kell, forró tűzben kovácsolódok, Ha kell, jeges víz mélyére burkolózok, S visszatartom minden lélegzetem, Ha változás kell, én dolgozom rajta, Hogy aztán együtt fejlődhessünk, Ha szeretet kell, én neked adom az összeset, Hogy aztán visszaadhasd, ha már készen állsz rá megint, S addig várok, addig tartok ki, még így nem lesz, Két külön lélekként, míg a sorsunk össze nem illeszt, Mert te vagy a másik felem, tudom jól, érzem, Ezért a fájdalmat, egyelőre nem tetézem. Mert ha több idő kell, én továbbra is adok, Hogy aztán nyugodt szívvel térj majd vissza hozzám, És ha tér is kell, rendben adok még, Hogy aztán a füledbe súgjam, mennyire fontos vagy nekem, És megkérjelek, az életed éld le velem, Hogy boldoggá tehesselek, míg egymás mellett kelt a nap, Amíg még szívünk folyton lángra kap S a szerelem, mi kettőnk közt erős, Tudom, hogy igazi, tudom hogy velős Mert ha az kell, hogy meggyőzőbb legyek, Csak őszintén éreztesd, mit tegyek, És úgy fogok küzdeni, ahogy csak bírok Mert ha változás kell, mindig adok, Kompromisszumra mindig kész vagyok, És alkalmazkodok, mert érted mindig megéri, És remélem, ez majd elméd is megérti, Meg azt is, ha szeretet kell, én feltétel nélkül adok A világ összes erejével, most is azon vagyok, S ezen leszek mindig, mert állandóan rád gondolok, Mert tudom, hogy ha eljön az idő, együtt leszünk boldogok.