가사
[Vers 1]
Egy kis faluban született Morgul, messze északon,
Hol a hideg szelek fújnak, s az élet kemény maradon.
Nélkülözés volt társa, gyermekkorának nehéz volt a súlya,
Ám a szellemét nem törte meg, erős maradt, bár fájt a búja.
[Előrefrén]
Fények útján járt volna, de az árnyak hívogatták,
A titkok, melyek mögött több rejlik, mint a napfény által láttatott.
[Refrén]
Oh, Morgul, az álmok súlya alatt,
Hogyan váltál sötétséggé, mikor fényre vágytál annyira?
Oh, Morgul, a sors kezében csak egy báb,
Akit a sötétség magához ragad.
[Vers 2]
Egy vándormágus látta meg benne a rejtett tehetséget,
Tanítványa lett, varázslatok könyvéből tanult éles eszével.
De a tudás súlya alatt az ifjú szíve megrepedt,
Látta a világ igazságát, és a sötét varázslat felé fordult feje.
[Vers 3]
A tanulmányok mélyére ásta magát Morgul, éjjel és nappal,
A tiltott rúnák, ősi mágia, amiket mesterei sosem tanítanak.
Árnyékok közt suttogó hangok, ígéreteikkel csábítanak,
Sötét úton jár most már, ahonnan nincs visszaút, csak árulás.
[Előrefrén]
Elveszett a jó útról, de erőt nyert az árnyak között,
Saját útját járja, ahol a fény már nem ér el őt.
[Vers 4]
Morgul szembeszállt a mesterével, aki megpróbálta őt visszafordítani,
De a hatalom ígérete erősebb volt, mint a múltban hagyott barátság.
Varázslatok csatája dúlt, ég és föld közötti harc,
A mester veszített, Morgul pedig eltűnt, mint aki már nem maradhat.
[Vers 5]
Most már sötét varázslóként ismerték Morgult, hatalma nőtt,
Az árnyak ura lett, s az ősi erőkkel parancsolt.
Azok, akik félték őt, összegyűltek, hogy megállítsák erejét,
De Morgul már nem ember, hanem egy legendás lény, a sötétség képét.
[Előrefrén]
A sötétség bár erős volt benne, egyedül maradt örökre,
Nincs barát, nincs szeretet, csak az ősi varázslatok súlya.
[Refrén]
Oh, Morgul, az erő árának árnyékában,
Milyen súlyos a magány, mikor mindenkit eltaszítasz?
Oh, Morgul, a sötét úton, melyre léptél,
Vajon megéri-e a hatalom, ha a lelked veszted?
[Vers 6]
A végzet napján, mikor a sötétség és a fény összecsapott,
Morgul szembekerült saját teremtményeivel, az általa keltett árnyakkal.
A harc heves volt, a varázslatok összecsapása mint a vihar,
De Morgul végül elesett, mert az ősi erők is csak elárulják.
[Utójáték]
Morgul neve most már csak egy suttogott legenda,
Egy emlékeztető arra, hogy milyen áron jön a sötét varázslat hatalma.
A falu, ahol született, már régen elfeledte nevét,
De a története tovább él, mint figyelmeztetés a jövőnek.
[Záró refrén]
Oh, Morgul, végzeted a sötétség mélyén,
Tanulságul szolgálsz mindenki számára, aki a hatalom útját járja.
Oh, Morgul, a sötét varázsló, aki magával ragadta a világot,
Hagytál nekünk egy történetet, hogy soha ne feledjük, mit választunk.
