가사
[Bevezetés]
[guitar solo]
[Chorus]
Megcsonkítva, szétszaggatva, szenved szép hazám.
Szerelmétől elszakítva, sír egy barna lány.
Levelet ír kedvesének, az édes kisleány.
A messzeségből az én párom, gondol e még rám?
Nem szakíthat el minket, e ronda, csúf határ.
Lelkünk összetartozik, és szívem visszavár.
Amióta elszakadtunk, hiányzol nagyon.
A szívembe belemar, a kínzó fájdalom.
[guitar solo]
[Verse]
Kis galambra rákötözve, száll egy kis levél.
Reméli a kicsi lány, hogy gyorsan célhoz ér.
Könnny borítja az arcomat, és a szememet.
Repülj galamb, vidd el néki, ezt a levelet!
Szállj, repülj, szállj! Kedvesemhez szállj!
Vidd a hírem, hozd a hírét, sok sikerrel járj!
Szállj, repülj, szállj! Sehol meg ne állj!
Ami összetartozik, az újra összeáll.
[guitar solo]
[Chorus]
Kacatok közt elfekszik egy megsárgult levél.
Mellette egy galamb tolla, amely szárnyra kél.
Felkapja egy légfuvallat, mint e kis dalom.
Szétsugárzik belőle a kínzó fájdalom.
Széttépve és megtiporva él egy büszke nép.
Kifakulva, megszaggatva, él egy régi kép.
Szívünk, lelkünk legmélyében, ragyog még a fény.
Hazánk minden egyes része, egyszer visszatér.
[guitar solo]
[Verse]
Az esztendők elrohantak, az élet kőkemény.
Minden Magyar szíve mélyén, él egy szép remény.
Fellángol a Nap sugara, s ragyog még reánk.
Újra nagy lesz, és hatalmas, édes szép hazánk.
Szállj, repülj, szállj! Minden visszavár.
Háromszínű szivárványtól, ragyog ez a táj.
Szállj, repülj, szállj! Ragyogj napsugár!
Ami összetartozik, az újra összeáll.
[guitar solo]
[Befejezés]
Ne felejtsd el, köt a véred!
Minden Magyar, a testvéred.
Szállj, repülj, szállj! Kedvesemhez szállj!
Vidd a hírem, hozd a hírét, sok sikerrel járj!
Szállj, repülj, szállj! Sehol meg ne állj!
Ami összetartozik, az újra összeáll.
Szállj, repülj, szállj! Minden visszavár.
Háromszínű szivárványtól, ragyog ez a táj.
Szállj, repülj, szállj! Ragyogj napsugár!
Ami összetartozik, az újra összeáll.
[guitar solo]
[Befejezés]
Ne felejtsd el, köt a véred!
Minden Magyar, a testvéred.
