가사
(Verze 1)
Egy régi történet indul most el,
Két szív találkozott, ez a kezdeti jel.
Középiskola padjain együtt ültek,
Erzsi és Marika, barátok lettek.
(Refrén)
Ötven év, mint egy szép mesében,
István és Marika, kéz a kézben.
Kiálltak minden próbát örömben és bánatban,
Szívüket erősítette a szeretet és a hála.
(Verze 2)
Otthon játszottak, asztali foci volt a téma,
S a sors egy szép napon közéjük lépett csendben.
Aput elvitték katonának, de a levelek repkedtek,
S 1974-ben egy esküvő, hol boldogan egybekeltek.
(Refrén)
Ötven év, mint egy szép mesében,
István és Marika, kéz a kézben.
Kiálltak minden próbát örömben és bánatban,
Szívüket erősítette a szeretet és a hála.
(Bridge)
Gyermekeik születtek, Zsolt és Csilla,
Szeretetben nevelkedtek, nőttek mint a gomba.
Bővült még a család, jött Zsolti, majd az unokák,
Regina, Zsombor és Dorina.
Nem állt meg ám itt a fáma,
Kriszti is jött, s nagy lett a lárma.
(Refrén)
Ötven év, mint egy szép mesében,
István és Marika, kéz a kézben.
Kiálltak minden próbát örömben és bánatban,
Szívüket erősítette a szeretet és a hála.
(Verze 3)
Egy szép nagy házat építettek, hol most is élnek,
Segítették egymást, a nehéz időkben sem tévedtek.
Marika ápolta a nagymamát, aki már nincs itt velünk,
De emléke szívünkben örökké velünk lesz, nem feledünk.
(Refrén)
Ötven év, mint egy szép mesében,
István és Marika, kéz a kézben.
Kiálltak minden próbát örömben és bánatban,
Szívüket erősítette a szeretet és a hála.
(Záró)
Most itt állunk együtt, család és barátok,
Együtt ünnepeljük ezt a szép aranylakodalmat.
Köszönet mindenért, szeretetért és áldásért,
István és Marika, ti vagytok a mi drága kincseink.
