Lyrics
[intro]
[Verse 1]
Nincsen jövőképem, a világom már romokban
Régóta keresem a helyem, ahol otthon van
Több ezer lélek fordult meg a körömben
Mégse volt sok részem az együttes örömben
Bevonzom az embereket, tudom mennyit érek
Csak a szakadékot látom amibe belelépek
Túl sok szó bántott, pedig szépen csomagolták
Naiv voltam mindig, az érzéseim túl gondolták
[Chorus]
Vérvörös az égbolt, de nem a haragom buzdít
Az általad kreált szörny még egy kicsit szundít
Üvölteni tudnék mennyire fáj a belém fojtott évek
Őszintén elfáradtam, hogy örökké egyedül éljek
Annyira sötét van, már nem látok, ha álmodom
Mi értelme, ha a perceinket években számolom
Méreg ez, mennyi átkot kell még lezárnom
Naiv voltam mindig, mennyit kell még várnom
[Verse 2]
Meddig kell még éreznem, hogy az ágyam üres
Jéghideg a lakás, csak a testem maradt tüzes
Pislákol a remény, mert nekem csak ez maradt
Kisujjam nyújtottam, de kicsit megszaladt
Éjfekete az égbolt, a szörny ébredezni látszik
Utálom, hogy tápláltad, a szívemmel játszik
Kicsit fáj, magányosan maradunk mi ketten
A világunk romokban, nincsen jövőképem.
[Chorus]
Vérvörös az égbolt, de nem a haragom buzdít
Az általad kreált szörny még egy kicsit szundít
Üvölteni tudnék mennyire fáj a belém fojtott évek
Őszintén elfáradtam, hogy örökké egyedül éljek
Annyira sötét van, már nem látok, ha álmodom
Mi értelme, ha a perceinket években számolom
Méreg ez, mennyi átkot kell még lezárnom
Naiv voltam mindig, mennyit kell még várnom
[Bridge]
Szörnyé kell válnom
Szörnyé kell válnom
Szörnyé kell válnom
Szörnyé kell válnom
[Outro]
Vérvörös az égbolt, de nem a haragom buzdít
Az általad kreált szörny még egy kicsit szundít
[Slow Ending]
[Bridge]
Szörnyé kell válnom
[Outro]
Vérvörös az égbolt, de nem a haragom buzdít
Az általad kreált szörny még egy kicsit szundít
[Slow Ending]