A képzelet ablakai

Egy féltett gyöngyszem az életben minden nap itt vagy mellettem ha könnycsepp csillant az arcodon miattam volt? már -nem tudom.. virágzó fák között az utolsó a sorban aki beszínezi a képzelet ablakait, -ez vagy... Csak élni akartam egy kicsit csak adni - egy kis valamit azt hittem majd én is kapok de nekem majd jönnek az ujabb dalok... a sátramban ha velem leszel néhány éjszakán,- és onnét majd boldogan lépsz tovább ....- a tied vagyok nem érted ? -érted élek csak neked vagyok... és ujra visszatérsz....mert visszatérsz és most ,hogy már nincs tovább mert egyszer minden véget ér hiába ölel karod én itt már semmit nem akarok.......