Együttállás

Csak álltunk egymással szemben. Megakadt súgógép volt a horizont. Nem is mondhattad volna szebben: Szeretlek. Én meg, hogy viszont. Szélkakas kapirgált a háztetőn. Egy hullócsillagot ejtett le elénk. Te kívántál. Én meg téged, s a redőny mögül a fülünkbe táncolt a zenénk. Ég-objektívbe lőttük a szelfink, esőcsepp gördült le arcodon. A mosolygödrödbe gyűlt a smink, libabőr futkosott a combodon. Pántok estek le a Hold válláról, bájait takarta két bárányfelhő. Gyorsan lekerültünk az ég vásznáról, 18-as karika, hajnal fél kettő. Zárlatos reflektor volt az utcalámpa, kificamodott ágak árnyéka játszott. Tested szememben totálplánba`, erre csak a szél bóklászott. Frissen vasalt abrosz most az ég. Elszórt pillanatok rajta a morzsák. A holnap ajtajában vagyok faék, hogy bármikor belépj, nemcsak mikor mondják.