Múlt árnyai, jövő fényei

[intro] [instrumenttal] elveszett álmok úsznak az idő folyamán, Ködbe vesznek, mint hajnali pára a tanyán. Emlékek súlya nyomja vállunk, nehéz teher, Hibáink visszhangja lelkünkben felkever. Múltunk hibái, mint törött tükör darabjai, Vágnak, sebeznek, nem hagynak gyógyulni. De minden heg egy lecke, minden bukás tanít, A fájdalom formál, erősebbé alakít. Keressük a jövőt, mint vándor az utat, Bizonytalanság ködében tapogatózva halad. Új remények csíráznak a romokon, Álmaink újra szárnyalnak szabadon. Mindannyian járjuk e közös ösvényt, Keresve önmagunk, kutatva a reményt. Múlt és jövő között feszül a jelen híd, Rajta lépdelünk, míg sorsunk beteljesít. Elveszett álmok, múlt hibái, jövő ígérete, Életünk szövetének ez a három színe. Együtt alkotják létünk nagy egészét, Múló idő örök körforgásának részét. [outro] [intro] [instrumenttal] elveszett álmok úsznak az idő folyamán, Ködbe vesznek, mint hajnali pára a tanyán. Emlékek súlya nyomja vállunk, nehéz teher, Hibáink visszhangja lelkünkben felkever. Múltunk hibái, mint törött tükör darabjai, Vágnak, sebeznek, nem hagynak gyógyulni. De minden heg egy lecke, minden bukás tanít, A fájdalom formál, erősebbé alakít. Keressük a jövőt, mint vándor az utat, Bizonytalanság ködében tapogatózva halad. Új remények csíráznak a romokon, Álmaink újra szárnyalnak szabadon. Mindannyian járjuk e közös ösvényt, Keresve önmagunk, kutatva a reményt. Múlt és jövő között feszül a jelen híd, Rajta lépdelünk, míg sorsunk beteljesít. Elveszett álmok, múlt hibái, jövő ígérete, Életünk szövetének ez a három színe. Együtt alkotják létünk nagy egészét, Múló idő örök körforgásának részét. [outro]