가사
[intro]
[instrumenttal]
elveszett álmok úsznak az idő folyamán,
Ködbe vesznek, mint hajnali pára a tanyán.
Emlékek súlya nyomja vállunk, nehéz teher,
Hibáink visszhangja lelkünkben felkever.
Múltunk hibái, mint törött tükör darabjai,
Vágnak, sebeznek, nem hagynak gyógyulni.
De minden heg egy lecke, minden bukás tanít,
A fájdalom formál, erősebbé alakít.
Keressük a jövőt, mint vándor az utat,
Bizonytalanság ködében tapogatózva halad.
Új remények csíráznak a romokon,
Álmaink újra szárnyalnak szabadon.
Mindannyian járjuk e közös ösvényt,
Keresve önmagunk, kutatva a reményt.
Múlt és jövő között feszül a jelen híd,
Rajta lépdelünk, míg sorsunk beteljesít.
Elveszett álmok, múlt hibái, jövő ígérete,
Életünk szövetének ez a három színe.
Együtt alkotják létünk nagy egészét,
Múló idő örök körforgásának részét.
[outro]
[intro]
[instrumenttal]
elveszett álmok úsznak az idő folyamán,
Ködbe vesznek, mint hajnali pára a tanyán.
Emlékek súlya nyomja vállunk, nehéz teher,
Hibáink visszhangja lelkünkben felkever.
Múltunk hibái, mint törött tükör darabjai,
Vágnak, sebeznek, nem hagynak gyógyulni.
De minden heg egy lecke, minden bukás tanít,
A fájdalom formál, erősebbé alakít.
Keressük a jövőt, mint vándor az utat,
Bizonytalanság ködében tapogatózva halad.
Új remények csíráznak a romokon,
Álmaink újra szárnyalnak szabadon.
Mindannyian járjuk e közös ösvényt,
Keresve önmagunk, kutatva a reményt.
Múlt és jövő között feszül a jelen híd,
Rajta lépdelünk, míg sorsunk beteljesít.
Elveszett álmok, múlt hibái, jövő ígérete,
Életünk szövetének ez a három színe.
Együtt alkotják létünk nagy egészét,
Múló idő örök körforgásának részét.
[outro]
