Lyrics
[Bevezetés]
[Chorus]
Szilánk vagyok én másoknak szemében,
ki fájdalmas könnyekkel szemeket mos.
Egy picike szilánk, mely mást mutat nékik,
s a hazugság helyett csak igazat hoz.
Picike kis szilánk mely bántja a szemüket,
mely mélyre bejutva karcol és sért.
Picike szemüveg mely segít a látásban,
felnyitja szemedet s mutat egy célt.
[Verse]
Picike pont vagy, mégis egy egész.
Néha oly sok vagy, néha meg kevés.
Talán egy részlet, talán egy darab.
A világ véled, előre halad.
Picike pötty vagy, egy katica szárnyán.
Te vagy a fény, és te vagy az ármány.
Nem tudod hol vagy, merre kell menned.
Nem tudod odaát ki bízik benned.
Honnan is indultál, merre kell menned?
Merre visz utad, mit kéne tenned?
Picike pont vagy, és mégis egy világ.
Néha egy gyomnövény, néha egy virág.
Picike porszem, egy aprócska atom.
A végtelen világon botorkálsz vakon.
Egyetlen pont vagy, egyetlen vonás.
Mégis a szíveden, oly nagy a nyomás.
[Chorus]
Könnypatak árad a megsértett szemekből,
mossa a bejutott szennyet, a koszt.
Tisztul a látásod, letisztul a világ,
talán majd megérted Te is ott most.
Talán majd meglátod, talán majd megérzed,
amit a kis szilánk szólni akar.
Talán majd felébredsz, talán majd átlátod,
amit a szenny tőled rég eltakar.
[Verse]
Egyetlen aprócska, picike szikra.
Néha egy lágy kenyér, néha meg szikla.
Valami része, mely nélküled szegény.
Véled is folyik, egy végtelen regény.
Már régen elkezdték, de messze a vége.
Ez itt egy sorozat egyetlen része.
Picike csillag vagy, egy picike bolygó.
Apránként haladó, sebesen forgó.
Te vagy az ördög, és te vagy az angyal.
Te vagy a szürkület, te vagy a hajnal.
Te vagy a kezdet, és te vagy a végzet.
Isteni lényedet magadban érzed.
Néha a fény vagy, néha meg árnyék.
Néha egy picike, aprócska játék.
Játszanak véled, zajlik a sorsod.
Fájdalmaidat magadba fojtod.
[Chorus]
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
[Verse]
Egyszercsak felrobbansz, akár egy bomba.
Emberi sorsokat borítasz romba.
Picike pont vagy, apró kis hangya.
Te vagy a világon Istennek hangja.
Egy gyönyörű dallam, egy távoli ének.
Suttogó árnyék, bolyongó lélek.
Telihold vagy, és a temető csendje.
Isteni terv, és a teremtés rendje.
Benned él minden, a múlt és a jövő.
A mélyben nyugvó, a felszínre törő.
Te vagy az ébrenlét, te vagy az álom.
Táncolsz egy végtelen farsangi bálon.
Te vagy az átok, és te vagy az áldás.
Száműzve bolyongva, te vagy a szállás.
Te vagy a menyország, te vagy a pokol.
Picike porszem, ki másokat okol.
Egyetlen aprócska, picike szikra.
Néha egy lágy kenyér, néha meg szikla.
Valami része, mely nélküled szegény.
Véled is folyik, egy végtelen regény.
[Chorus]
Szilánk vagyok én másoknak szemében,
ki fájdalmas könnyekkel szemeket mos.
Egy picike szilánk, mely mást mutat nékik,
s a hazugság helyett csak igazat hoz.
Picike kis szilánk mely bántja a szemüket,
mely mélyre bejutva karcol és sért.
Picike szemüveg mely segít a látásban,
felnyitja szemedet s mutat egy célt.
[Verse]
Te vagy a gyűlölet, te vagy a hála.
Belsődben ott van a szeretet vára.
Picike porszem vagy, hullámok hátán.
Benned él Isten, és benned a sátán.
Te vagy a lemondás, te vagy a remény.
Te vagy a bűn, és te vagy az erény.
Te vagy az árulás, te vagy a csalás.
Te vagy a kígyó, te vagy a marás.
Te vagy a boldogság, te vagy a keret.
Te vagy a korlát, mind ami lehet.
Picike porként, lebegsz a szélben.
Ragyogsz a napban, megbújsz az éjben.
Te vagy a becsület, te vagy a tartás.
Te vagy a pihenés, te vagy a hajtás.
Te vagy a természet, egy pici madár.
Mindegyik lében, te vagy a kanál.
[Chorus]
Könnypatak árad a megsértett szemekből,
mossa a bejutott szennyet, a koszt.
Tisztul a látásod, letisztul a világ,
talán majd megérted Te is ott most.
Talán majd meglátod, talán majd megérzed,
amit a kis szilánk szólni akar.
Talán majd felébredsz, talán majd átlátod,
amit a szenny tőled rég eltakar.
[Verse]
Te vagy a táplálék, te vagy a vadász.
Te vagy a háló, és te vagy a halász.
Te vagy a hited, és te vagy a vallás.
Te vagy a látás, és te vagy a hallás.
Ismerd fel magad, mert te vagy a másik.
Te vagy ki lelkednek mélyébe mászik.
Te vagy a tükör, az előrelépés.
Te vagy a válasz, te vagy a kérdés.
Te vagy a mérleg, és remeg a kezed.
Te vagy az ítélet, s behunyod szemed.
Te vagy a bűnhődés, te vagy a karma.
Te vagy egy fáról, egy bizonyos alma.
Színész vagy te is, és szerepet játszol.
A végtelen filmen csak picikét látszol.
Vibrál a vetítő, a film meg szalad.
Időnként begyűri, máskor meg szakad.
[Chorus]
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
[Verse]
Valaki befűzi, újra meg újra.
Ingázunk folyton, ide és túlra.
Picike pont vagy, egy emberi érzés.
Agyadon átfut a rengeteg kérdés.
Néha egy könnycsepp, néha egy mosoly.
Időnként szabad, máskor meg fogoly.
Néha a fájdalom magába temet.
Időnként úgyérzed senki sem szeret.
Picike pont vagy, egy picike lélek.
Te vagy a tavasz, a rügyező élet.
Te vagy az indulás, te vagy a halál.
Te vagy a diák, és te vagy a tanár.
Egyetlen láncszem, egy végtelen sorban.
Egy picike senki, a földön a porban.
Te vagy a szellő, te vagy az orkán.
Te vagy ki üvölt, ha kifér a torkán.
[Verse]
Valaki befűzi, újra meg újra.
Ingázunk folyton, ide és túlra.
Picike pont vagy, egy emberi érzés.
Agyadon átfut a rengeteg kérdés.
Néha egy könnycsepp, néha egy mosoly.
Időnként szabad, máskor meg fogoly.
Néha a fájdalom magába temet.
Időnként úgyérzed senki sem szeret.
Picike pont vagy, egy picike lélek.
Te vagy a tavasz, a rügyező élet.
Te vagy az indulás, te vagy a halál.
Te vagy a diák, és te vagy a tanár.
Egyetlen láncszem, egy végtelen sorban.
Egy picike senki, a földön a porban.
Te vagy a szellő, te vagy az orkán.
Te vagy ki üvölt, ha kifér a torkán.
[Chorus]
Szilánk vagyok én másoknak szemében,
ki fájdalmas könnyekkel szemeket mos.
Egy picike szilánk, mely mást mutat nékik,
s a hazugság helyett csak igazat hoz.
Picike kis szilánk mely bántja a szemüket,
mely mélyre bejutva karcol és sért.
Picike szemüveg mely segít a látásban,
felnyitja szemedet s mutat egy célt.
[Verse]
Egy picike harmatcsepp, a gomolygó pára.
Te vagy a léleknek épülő vára.
Picike porszem vagy, Isteni szikra.
Benned él Teremtőnk mindegyik titka.
[Chorus]
Könnypatak árad a megsértett szemekből,
mossa a bejutott szennyet, a koszt.
Tisztul a látásod, letisztul a világ,
talán majd megérted Te is ott most.
Talán majd meglátod, talán majd megérzed,
amit a kis szilánk szólni akar.
Talán majd felébredsz, talán majd átlátod,
amit a szenny tőled rég eltakar.
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
Nyisd ki a szemeid
s talán majd kitisztít a mindent elöntő könnyzivatar.
Talán a könnyárral kijövök kimosva,
s nem vár majd reánk a bús ravatal.
[Befejezés]
Picike porszem vagy, Isteni szikra.
Benned él Teremtőnk mindegyik titka.