Eszti sohasem hív

[intro] Szabadnapos vagyok, szívem csalódott, Eszti ígér, de a csend rám hatol. Telefon csendje, mint egy régi dallam, Mindig elfelejti, és én várom halkan. [verse] Megígéri, hogy hív, hangja biztató, De a pillanat tovaszáll, és csend marad. Nézem a telefont, reményem csituló, Eszti barátnőm, hol vagy, most merre vagy? [chorus] Ó, Eszti, ígéretek sorát hagyod, Eltűnnek, mint szélben a pára, Szavaid súlya így elillan, De szívemben mégis ott várva várva. Ááááááá jeeeee Talán egyszer hívni fogsz, tudom, És a csend helyett hangod hallom. Addig is türelmem, mint a tenger mélye,