Melankólikus pillanatkép

A híd peremén ülök és írok Seggem alatt munkásmozgalmi papírok Elsuhan egy vonat, sóhajom elragadja, Krákog egyet a bakter, ebédjét a Földnek adja. Csattan a váltó, a vágányra szerelvényt tolnak A hídon háromlábú macskák bandukolnak Savanyú vérszagot hord a hajnali szellő Egy szomorú dallamot visít a küküllő. Összekoccan egy pertu a szomszédos ivóban Rosszalló véleményemet legottan kimondtam Tüdőszaggató kürtszó töri meg az édes napot A vonat hoz sok rabot, De csak kevés boldog szabadot! De csak kevés boldog szabadot! De csak kevés boldog szabadot! De csak kevés boldog szabadot! De csak kevés boldog szabadot!