tűzvihar

(Verse 1) Az éj sötétjében, hol a fény kihal, Lángoló szárnyakkal száll a Tűz Vihar. Égő haraggal ébred a föld, Hősök vére csorog, mi megfertőzött. (Refrén) Tűz Vihar, a végzet szárnyain, Égő lángok közt szárnyal az ég hullámain. Tűz Vihar, a sorsa írva van, Az acél szívében, bátorság ami van. (Verse 2) Az ég vörösen izzik, a föld remeg, A Tűz Vihar lángja mi mindent ellep. A hősök állnak, szemben a halállal, Acél és tűz, harcolnak a lángokkal. (Refrén) Tűz Vihar, a végzet szárnyain, Égő lángok közt szárnyal az ég hullámain. Tűz Vihar, a sorsa írva van, Az acél szívében, bátorság ami van. (Bridge) A hamu alatt izzik a remény, Mert a hősök lelke maga a fény. Lángba borítjuk a sötétséget, És szembenézünk a végtelen éjjel. (Refrén) Tűz Vihar, a végzet szárnyain, Égő lángok közt szárnyal az ég hullámain. Tűz Vihar, a sorsa írva van, Az acél szívében, bátorság ami van. (Outro) Az éj sötétjében, hol a fény kihal, Lángoló szárnyakkal száll a Tűz Vihar. Égő haraggal ébred a föld, Hősök vére csorog, mi megfertőzött.