歌词
[Bevezetés]
[guitar solo]
[Verse]
Óbudának fáit borzolja a szél.
Susognak a lombok, és a múlt mesél.
Recsegnek a vén fák, megszólal egy hang.
Templomaink tornyán szól a nagyharang.
Mohos kövek állnak, mint ezernyi árny.
Odafenn az égen százezernyi szárny.
Angyalokként élnek régi őseink.
Figyelnek az égből, s őrzik földjeink.
[guitar solo]
[Chorus]
Ragyog a fénylő Nap Óbudának földjén,
fényesen világít minden hegyén-völgyén.
A nyári Nap fényét tükrözi a Duna,
a szél is azt susogja imádlak Óbuda!
Hol Akvinkum romjai vannak a föld alatt,
egy régi kultúra emléke fennmaradt.
Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
[Verse]
Óbudának földje ősi terület.
Sok emléket őriz, ez a kerület.
Határait őrzi a nagy kék-Duna.
Akvinkumnak romján fekszik Óbuda.
Hol kastélyok állnak, s régi várfalak.
Ahol régi kocsmák, s kövek állanak.
Ahol a hegyek közt madárka dalol.
A zöld erdő lombja védőn átkarol.
[guitar solo]
[Chorus]
Ragyog a fénylő Nap Óbudának földjén,
fényesen világít minden hegyén-völgyén.
A nyári Nap fényét tükrözi a Duna,
a szél is azt susogja imádlak Óbuda!
Hol Akvinkum romjai vannak a föld alatt,
egy régi kultúra emléke fennmaradt.
Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
[Verse]
Óbudának földje őrzi híveit.
Egy ritmusra verő, ősi szíveit.
Miénk ez a város, ez a kerület.
A legeslegjobb hely, a legszebb terület.
Óbudának földje őrzi híveit.
Egy ritmusra verő, ősi szíveit.
Ideköt a múltunk, és a becsület.
A legeslegjobb hely, a legszebb terület!
[guitar solo]
[Chorus]
Ragyog a fénylő Nap Óbudának földjén,
fényesen világít minden hegyén-völgyén.
A nyári Nap fényét tükrözi a Duna,
a szél is azt susogja imádlak Óbuda!
Hol Akvinkum romjai vannak a föld alatt,
egy régi kultúra emléke fennmaradt.
Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
[befejezés]
(Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
)
Duna,
a szél is azt susogja imádlak Óbuda!
Hol Akvinkum romjai vannak a föld alatt,
egy régi kultúra emléke fennmaradt.
Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
[befejezés]
(Hol a hegyek alatt folyik a kék Duna,
szeretlek szép hazám, imádlak Óbuda!
)
