Éj sötétjének árnyai

[Verse] Sötét utcák labirintusa, csapda, ahol bárki eltéved Utcai ördögök susognak, suttogásukban élet és vér Szemeikben tükör, mély megértés, harag és félelem Füst száll felfelé, mint lidércek, lélegzetüktől megremegek [Verse 2] Hajnali fény gyengül, az éj sötét erősebb, nyomasztóbb Sötét sarokban árnyak játszódnak, balsors és bűn, rejtőzködők Leng az utcalámpák fénye, mint elhagyott remények Csizmák kopogása, szívritmus, nyughatatlan éj [Chorus] Éj sötétjének árnyai táncolnak, veszélyekkel átitatott Neonfények villognak, ördögi nevetések, furcsa valóság Bűvös éjszaka karjai közé, húz a mélység, rejtélyes útvonalon Menekülés lehetetlen, a hold fénye csak néma kíséret [Verse 3] Kétes arcok mögött rejtélyek, titkok kóborolnak Falak között hallgatásban úsznak, lövések visszhangzanak Nyomozók kérdenek, válaszok elérhetetlenek Az éjek torkában az igazságok elvesznek, nyomok tűnnek el [Verse 4] Acél és rozsdás vasak súrlódnak, szikrák pattannak a sötétben Utcák mesélik történetüket, sehová nem vezető ösvények Fekete köpenybe burkolózik, hívogat a sötétség Becsábít, hogy elvesszél, s a fény hiánya megöl mindent [