Mocskos

mocskos lett ez a világ mocskos már a testem próbálok várni rád mi jutalmazza tettem? félő szívvel az örvényben változtam emberré cseppnyi hittel a szemedben lettem a szívedé elfogyott a levegőm tüdőm lassan kifárad ennél gyorsabban keresőn nem tudok futni utánad elfolynak a napok mint fényben az árnyék sablonos pillanatok mintha évek óta várnék de nem én üvöltök csak megfeszült az élet míg dalomnak formát öltök millió mézes ígéret nem én üvöltök csak megfeszült az élet míg dalomnak formát öltök millió mézes ígéret Rémálmaimban húsevő virágok között nézlek és te szebb vagy, mint bármelyik szebbnél szebb szín. De a virágok széttépnek téged .... Felébredek. Hiányod gyötrelmes kín.