föltámadott a költő.

A szellemének szól a dal. De hol van az a lant? Más ének, tánc, más fiatal lobbant új lángokat. Mózes-idézetről a por lekerült, mélyre ült, ám vígan él a sok pajor, ha napra felkerült. A bőség kosara lyukas, vessző sincs épp elég, nem kánaáni méz a kas tartalma...Hol a nép, ha nemzetről papol a szó? Félkarú óriás, nyakába hull frázis-lasszó, s törvény gúzsában ás. Nem kincs a nyelv, trágár beszéd, bántó, újból hamis, gyomokkal vet be józan észt. törli, ha bátran írsz. Tündöklő, mai Júliák, tavasz jön, szerelem. Feledtétek múlt bánatát? Jövőtök fényt üzen? Példád átír könyvlapokat, versek hős atyja vagy, Petőfi,szabadságodat zöldellő magyar fák alatt dalolni még szabad?