Mezők sárgulnak

[Verse 1] Kis falumban csend honol, sóhajt a szél, Szívem mélyén bánat él, könnyem elér. Régi emlék, régi álom, mind messze száll, Szerettem, de elhagyott, bús az a nyár. [Chorus] Nézd, a mezők sárgulnak, viráguk hull, Szomorúan ballagok, lelkem sehol. Őszi eső cseppje hull, szívemre fáj, Elhagyott a kedvesem, sosem jön már. [Verse 2] Tavasz jött és tavasz múlt, mégis várok, Szívemben a bánatom, mélyen járok. Régi daltól könny szökik, lelkembe vág, Nincsen itt már senki sem, ki vigaszt ád. [Chorus] Nézd, a mezők sárgulnak, viráguk hull, Szomorúan ballagok, lelkem sehol. Őszi eső cseppje hull, szívemre fáj, Elhagyott a kedvesem, sosem jön már. [Bridge] A patak partján ülök, búsan dalolok, Elfeledni nem tudom, mitől sírok. Bár az idő messze száll, emléke kísért, Szerelmem örök, még ha fáj is a lét. [Chorus] Nézd, a mezők sárgulnak, viráguk hull, Szomorúan ballagok, lelkem sehol. Őszi eső cseppje hull, szívemre fáj, Elhagyott a kedvesem, sosem jön már. [Outro] Csendes éjjel, könnyes szemmel, álmodom még, Szívem mélyén bánat él, örök emlék. Régi dalom visszacseng, lelkembe hat, Szerettem, de elhagyott, bánatom nagy.