Orosz Antal

(Verse 1) Egy kisvárosban, a szélben játszadozó fák alatt, Sétál Antal, aki mindig hozza a vidám csatát, Kopasz fején a nap sugarai tánca kísér, Bár öregnek mondják, de a szíve fiatal, mint a tavaszfényes rét. (Chorus) Ó, Antal, cipőkanállal a kezedben, A nevetéseddel ragyogsz, mint a gyémánt a homokban, Dadogó poénjaid örök mosolyt hoznak, Te vagy az, akire mindig büszkén gondolhatunk. (Verse 2) Kacsintás, mosoly, mint egy bohóc a cirkuszban, Mindig kész valami új tréfával előállni, Bár kopasz a feje, de a humorod erős, Mindenkit elbűvölsz, mint egy örökifjú szörnyeteg. (Chorus) Ó, Antal, cipőkanállal a kezedben, A nevetéseddel ragyogsz, mint a gyémánt a homokban, Dadogó poénjaid örök mosolyt hoznak, Te vagy az, akire mindig büszkén gondolhatunk. (Bridge) A barátok között te vagy az, aki mindig ott, Megosztod velünk a tréfáidat, bármi történjék is hát, A kedvességed, a humored, mindig táplál, Antal, neved örök emlék, egy hős, ki sosem fárad. (Chorus) Ó, Antal, cipőkanállal a kezedben, A nevetéseddel ragyogsz, mint a gyémánt a homokban, Dadogó poénjaid örök mosolyt hoznak, Te vagy az, akire mindig büszkén gondolhatunk. (Outro) Így hát, Antal, hálás szívvel éneklem most neved, Az örök tréfamester, ki a lelkünket felmelegíti, gyémánt a homokban, Dadogó poénjaid örök mosolyt hoznak, Te vagy az, akire mindig büszkén gondolhatunk. (Outro) Így hát, Antal, hálás szívvel éneklem most neved, Az örök tréfamester, ki a lelkünket felmelegíti,