가사
Vad rockzene szól, életem ez, rád bízom mindent,
Ha nem stimmel valami, úgy formálom, ahogy csak lehet.
Nem kell hozzám szólni, ha megriadnál,
De mennem kell előre, ebben nincsen akadály.
Falak nélkül, szabadon akarom én magamat,
Nem akarom, hogy láncra verjenek, csak szárnyaljak,
Az idő szárnyán, a végtelen égig,
Nem kell nekem semmi más, csak az élet, ami velem ring.
Nem várok holnapra, a múlt hívja nevemen,
Erőtlen álmomban nincs, ki szólhatna nekem.
Csodálatos hónapokat faragtam neked,
De most szívemben keserű ének szól veled.
Ne vádolj dühvel, ami volt, megmarad bennem,
Szép volt, és ezt megtartom, édes emlékem.
Ha volna mód rá, én is csodás életet éltem volna,
Érezze át más is azt, mi éltetett volna.
Ahogy az évek múltak, történeteket láttunk,
Hogyan váltunk eggyé, egymásra találtunk.
Álmokat éltünk, hogy együtt lépjünk tovább,
Nem hagyhatjuk, hogy a sötétség befolyással járjon.
Hagyd már, nem férek el, a percek itt az enyémek,
Nem a múltat dicsérem, hanem a jövőt készítem elő.
Te írod a történetedet, ne hagyd, hogy más írja helyetted,
Hisz a végén mindig a szerelmesek győznek.
Nem hagyhatjuk, hogy a sötétség befolyással járjon.
REF.
Hagyd már, nem férek el, a percek itt az enyémek,
Nem a múltat dicsérem, hanem a jövőt készítem elő.
Te írod a történetedet, ne hagyd, hogy más írja helyetted,
Hisz a végén mindig a szerelmesek győznek.
Közel vagy, mégis távol, szívem nem dobog érted,
De megmaradtam embernek, szívemet te dobogtatod.
Majd egyszer átértékeled, az istenek új életet adnak neked,
Felvenni mások jelmezét tudni kell, hogy így vagyok, bohóc karma.
Csakis a képzelet szabadít fel, ezért is féllek tőled,
Jó reggelt, derűs napot kívánok, pislogó fények.
Erőtlen testtel hajtjuk a gépet, de tudjuk, mi a lényeg,
Mély levegő, nyugalom, tisztul a lélek.
Folyton hajszoljuk magunkat, az árral megyünk,
De nem számít, milyen nagy szavak szólnak ellenünk.
Mivé lettünk, Istenem? Csak robotok vagyunk,
De vágunk át rajtuk, irány a tenger!
Jó reggelt, derűs napot kívánok, pislogó fények.
Erőtlen testtel hajtjuk a gépet, de tudjuk, mi a lényeg,
Mély levegő, nyugalom, tisztul a lélek.
Folyton hajszoljuk magunkat, az árral megyünk,
De nem számít, milyen nagy szavak szólnak ellenünk.
Mivé lettünk, Istenem? Csak robotok vagyunk,
De vágunk át rajtuk, irány a tenger!
REF.
Hagyd már, nem férek el, a percek itt az enyémek,
Nem a múltat dicsérem, hanem a jövőt készítem elő.
Te írod a történetedet, ne hagyd, hogy más írja helyetted,
Hisz a végén mindig a szerelmesek győznek.
Csépelt, sablon reggelek, monoton ködben repülünk,
Lehajszolt, tompa emberek, kedvünket szívják el.
Hazaérve semmi más nincsen, csak szürke megszokás,
Végtelen éjszakák, csönd, némaság.
Gondold csak el, életre kel, jobbat érdemelsz,
Gondold csak el, hogy végtelenszer, ne a múltat égesd el.
Rájössz majd, hogyan lehet, mikor az első szerelmed
Két kéz majd összekócolja, és életed új irányt vesz.
Isten alkotott minket, ne ellene cselekedjünk,
Mi vagyunk a sorsunk mesterei, ne hagyjuk, hogy elszenderüljünk.
Ne a múltat hordozd, ne a jövőt féld,
Kelj fel, ébresztő, az élet most kezd!
REF
Hagyd már, nem férek el, a percek itt az enyémek,
Nem a múltat dicsérem, hanem a jövőt készítem elő.
Te írod a történetedet, ne hagyd, hogy más írja helyetted,
Hisz a végén mindig a szerelmesek győznek.
REF
Hagyd már, nem férek el, a percek itt az enyémek,
Nem a múltat dicsérem, hanem a jövőt készítem elő.
Te írod a történetedet, ne hagyd, hogy más írja helyetted,
Hisz a végén mindig a szerelmesek győznek.
end song
