Valahol egyedül [metal version]

[instrumental intro] [instrumental interlude] [verse1] Valahol egyedül Tudatomba hasít egy álomkép: Gazos, bús vidékeken járok én, Mint aki nem találja otthonát, Elhajózok óceánokon át. Megtörten utazom valahová, ...Ó, hogy mért tart az éjjel oly soká... Mérgező tövisek vesznek körül, Húsomba marnak a sziklák közül. Vijjogó héják tartanak felém, S az éles csőrüket vájják belém. [verse2] Elfáradtam, szívesen megállnék, De akkor édes étekké válnék. Nem tehetek ilyet mert hajt a vágy, S egyetlen társam van csak: a Magány. Bolyongok csak, mint egy veszett kutya, Elmém már némán messzire futna. Tudom, hogy az őrület hegyei A közelben vannak, hisz érezni. Érezni a hívogató csókját, A borzalom hűsítő otthonát. [instrumental interlude] [guitar solo] [verse3] E helyen a világ teljesen kifordult, Teremtője régóta pihen, nem mozdul. Mi lesz így velem, ki fogja meg a kezem? Egyedül vagyok, a Magány van csak velem. Jaj szerelmem, hol vagy már, mutasd az arcod, Mért nem fogod a kezem, szavad sem hallom. A távolból közelít felém egy kereszt, De amikor majd nagy sokára ott leszek, Tudom, hogy a válasz, amit ha meglelek, Nem az lesz, ami megmenti az életem. Itt ragadtam e szürke helyen, veszélyben, S csak emléked az, mi felszítja kedélyem. [verse4] Megfontoltan haladok egyre előre, Pedig úgy lepihennék már egy hűs kőre. Rajta behunynám szemem, s látnám arcodat, Ölelnélek, s megcsókolnám homlokodat. De mindezt semmiképpen sem tehetem meg, Az itt lévők megéreznék a lelkemen. A lelkemen a várt boldogság melegét, S máris százezer darabra tépnének szét. Előlük menekülök szörnyen átfagyva, A sárba bújok nehogy rám találjanak. Tudom, hogy nem tehetem ezt már sokáig, Erőm véges, biztos nem tart ki hazáig. [instrumental interlude] [bridge] Így hát most visszafordulok bátran, Hogy eddig nem tettem, már megbántam. Nem számít, életem elvehetik, Megtisztult, szép lelkem akkor sem vihetik. Ha Te velem vagy, csak Te, jöhet mindahány, Ó, én mellettem kitartó társam: Magány! [chorus] Vizesen ülök most az ágyamon, Hideg szellő fut végig lábamon. Ó, hiszen ébren vagyok, már tudom, Tudom, de a szememet mégis lecsukom. Lecsukom, s inkább küzdök még az álmomban, Hiszen ott tisztán látom tündér-arcodat... [guitar solo] [chorus] Vizesen ülök most az ágyamon, Hideg szellő fut végig lábamon. Ó, hiszen ébren vagyok, már tudom, Tudom, de a szememet mégis lecsukom. Lecsukom, s inkább küzdök még az álmomban, Hiszen ott tisztán látom tündér-arcodat... [bridge] Így hát most visszafordulok bátran, Hogy eddig nem tettem, már megbántam. Nem számít, életem elvehetik, Megtisztult, szép lelkem akkor sem vihetik. Ha Te velem vagy, csak Te, jöhet mindahány, Ó, én mellettem kitartó társam: Magány! [chorus] Vizesen ülök most az ágyamon, Hideg szellő fut végig lábamon. Ó, hiszen ébren vagyok, már tudom, Tudom, de a szememet mégis lecsukom. Lecsukom, s inkább küzdök még az álmomban, Hiszen ott tisztán látom tündér-arcodat... [instrumental outro] [end] [chorus] Vizesen ülök most az ágyamon, Hideg szellő fut végig lábamon. Ó, hiszen ébren vagyok, már tudom, Tudom, de a szememet mégis lecsukom. Lecsukom, s inkább küzdök még az álmomban, Hiszen ott tisztán látom tündér-arcodat... [instrumental outro] [end]