Egy életre kevés szépek - Lacza Ákos

Nem vagyok szemét! Rendszertelen utak, Valaki majd fentről lenéz, Maradtam e még rögzített kupak... A test eldobna régen, Valahol a csillagok várnak rám, De újra hasznosítja lelkem, Az utolsó szó jogán... Még létezem, valaki lát, Vaknak festett naplementében Túl sötét a fekete a palettán, De valaki látja, ahogy kéz a kézben Jár a test és a lélek, félve néznek Fel az égre, a csillagok meghaltak régen, Fátyolosan mosódom el a szemében, Megtörlőm és beleélem, Hogy mit tennék a helyében... Lennék testben a lélek, Egy életre kevés szépek, Rendezett utakra lépek, Macskákon frissen festett kontúr szélek...