Álarc mögött

(Verse 1) Annyira szeretem, hogy mindenki ismer, mégis senki sem tud semmit rólam, Mindenkinek mást mondok, csak hogy hiteles legyen a látszat, Ez rossz? Igen, de nem akarom, hogy igazán megismerjenek.(Chorus) Drogozol? Igen, pedig közben nem is, Csak úgy jobb, ha mindenki másnak mutatom magam. Nem akarom, hogy ismerjenek, nem akarok semmit, Csak vagyok, és ennyi, ez az én világom.(Verse 2) Ő azt mondja, barát vagyok, de csak a felszínt látja, Attól félve, ha megnyílok, minden szétesik körülöttem. Jó pofiságok, amiket utálok, de muszáj vele élnem, Hazugságok labirintusában, hol a valós én elbújhat.(Bridge) Felszínes szerepek mögött, egyedül keresem a szabadságot, De mindenki mást lát, mint amit én valójában vagyok.(Chorus) Drogozol? Igen, pedig közben nem is, Csak úgy jobb, ha mindenki másnak mutatom magam. Nem akarom, hogy ismerjenek, nem akarok semmit, Csak vagyok, és ennyi, ez az én világom.(Outro) Lehet, hogy így könnyebb, de talán jobb lenne végre őszintének lenni, Olyannak, aki igazán van, nem csak felszínes maszk mögé bújva.