Játszótéri Álarcok

**[Vers 1]** Suttogtál nekem titkokat, tolladat adtad kölcsön, Bárcsak messze járhatnék, ahol senki sem ismer, senki sem foglalkozik velem. Mert az üresség nem bánt, de a hazugságok annál inkább, A látványos mosolyok mögött üres szívvel járnak az álmok. Nem kell az unalmas, műanyag életed, nekem ez már nem elég, Elhagyom a megszokottat, elindulok a széllel, ez a végső lépés. **[Kórus]** Nem akarok lenni, csak szabadon élni, Hagyjatok békén, elég volt a képmutatásból! Nem akarok játszani, csak a saját utamon járni, Egy új világban, ahol végre önmagam lehetek. **[Vers 2]** A végén a kezeim szétmálna a vegyszertől, Nem vágyom egy kis házra a szépen nyírt fűvel, Elég volt a keretekből, amik gúzsba kötnek, Bársonyos illúziók, amik sosem töltenek meg. A korombeli arcok nevetségesek, de nem bántom őket, Csak játszóterek közt váltogatsz, régi helyek helyett újak jönnek. A felnőttség csak egy újabb hazugság, Mindenki csak színlel, mint a gyerekek a játszótéren. **[Híd]** Felnőttünk volna? Nem, csak az eszközöket cseréljük, Egy új játszótér, de a homok ugyanaz, nem nő a kedvünk. Mikor jön már el az idő, hogy igazán éljünk?